A fotorealizmus művészetet az a törekvés jellemezte, hogy a lehető legpontosabban és hűen ábrázolja a valóságot. Az 1960-as években jelent meg és az amerikai művészek között vált népszerűvé. A következőkben bemutatok néhány olyan technikát, amelyek jellemzőek a fotorealizmusra:
1. Részletes megfigyelés: A fotorealizmus művészei alaposan megfigyelték a tárgyakat és a környezetüket, hogy minél pontosabban le tudják másolni azokat. Fontos volt számukra a részletek kidolgozása és a valósághű ábrázolás.
2. Fotóreferenciák: A fotorealizmusban gyakran használtak fotókat referenciaként, amelyek segítettek a pontosabb ábrázolásban. A művészek lefényképezték a tárgyat vagy a témát, majd a fotó alapján készítették el a festményüket.
3. Hiperrealizmus: A fotorealizmus művészei gyakran használtak hiperrealisztikus technikákat, amelyek még tovább mentek a valósághűségben. A festményeken a részleteket olyan pontosan ábrázolták, hogy a kép néha jobban nézett ki, mint maga a valós tárgy.
4. Éles képvonalak és sima felületek: A fotorealizmusban a kontúrok élesek és határozottak, nincsenek elmosódva vagy lágyan átmennek egymásba. Az objektumok felületei pedig simák és realisztikusak, a fény-árnyék hatásokat figyelembe véve.
5. Több rétegű festés: A fotorealizmusban a művészek gyakran több rétegben dolgoztak. Először felvitték az alapozást, majd fokozatosan hozzáadták a részleteket és a színeket. Ez segített abban, hogy a kép még valóságosabbnak tűnjön.
A fotorealizmus művészetét a részletek kidolgozása, a valósághű ábrázolás és a precizitás jellemzi. A művészek nagy figyelmet fordítanak a megfigyelésre és a fotóreferenciák használatára, hogy minél pontosabban és hűen tudják ábrázolni a világot. A fotorealizmus egy olyan művészeti stílus, amely a valóságot hivatott megjeleníteni a lehető legpontosabban és élethűbben.