Az „alapvetően ellenzéki” jelző a Dadaizmusra vonatkozóan azt jelenti, hogy a Dada mozgalom tagjai általában ellenállást és lázadást fejeztek ki a korabeli társadalmi normák, kulturális értékek és művészeti hagyományok ellen. A Dadaizmus a 20. század elején, elsősorban Zürichben, majd később Párizsban és más európai városokban jelent meg, és a művészek szándékosan provokatív és abszurd műveket hoztak létre.
A Dada művészek a konvenciókkal és az értelmes kommunikációval szembeni ellenállásukat fejezték ki a műveikben. Az alkotásaik gyakran tartalmaztak abszurd, nonszensz elemeket, amelyek provokálták a nézőket és kérdéseket vetettek fel a hagyományos művészeti értékekkel kapcsolatban. A Dadaizmus célja az volt, hogy felrázza és megrázza a társadalmat és a művészeti közösséget, és megkérdőjelezze a megszokott normákat és esztétikai értékeket.
Az „alapvetően ellenzéki” jelző tehát azt hangsúlyozza, hogy a Dadaizmus a konvenciókkal, a hagyományokkal és az elfogadott normákkal szembeni ellenállást és anarchiát képviselő művészeti mozgalom volt. A Dada művészek provokatív és ellentmondásos művekkel keltették fel a figyelmet, és kihangsúlyozták a művészet és a társadalom közötti feszültséget.