A fotorealizmus a 20. század második felében született művészeti irányzat, amely a valósághű ábrázolásra helyezi a hangsúlyt. A művészek ebben a stílusban olyan képeket alkotnak, amelyek szinte megtévesztően hasonlítanak a valóságban látottakra.
A múltban a festők gyakran a hagyományos technikákat, például az olajfestést használták, hogy a lehető legvalósághűbben ábrázolják a tárgyakat és a tájat. Azonban a fotók megjelenésével a művészek új kihívásokkal néztek szembe. A fotók sokkal pontosabb és részletesebb képet adtak a valóságról, mint bármelyik festmény. Ezért a művészek olyan módszereket kezdtek kidolgozni, amelyek segítségével reprodukálni tudták a fényt, az árnyékot és a textúrát a festményeken.
A fotorealizmus azonban nem csak a múlttal foglalkozik, hanem a jelenre is reflektál. A technológia fejlődésével a művészek számos új eszközt és technikát használnak, hogy még valósághűbb képeket alkossanak. Például a digitális festés lehetővé teszi a művészek számára, hogy a legapróbb részletekig megjelenítsék a képeket, és számítógépes programok segítségével az árnyékok és a textúrák sokkal könnyebben kezelhetők.
A fotorealizmus tehát egyfajta találkozás a múlt és a jelen között. A művészek felhasználják a múltban meglévő technikákat, hogy a lehető legvalósághűbben ábrázolják a világot, miközben kihasználják a jelen technológiai előnyeit is. Ez a stílus lehetőséget ad arra, hogy a művészek kreatívan formázzák a valóságot, és olyan képeket alkossanak, amelyek megragadják a nézők figyelmét és elgondolkodtatják őket a valóság és a képzelet határán.
A fotorealizmus tehát továbbra is izgalmas és inspiráló művészeti irányzat, amely folyamatosan fejlődik a múlt és a jelen találkozásában.