A fotorealizmus a képzőművészet egy olyan ága, amely a fotóképek hűvös és részletes reprodukciójára törekszik. Az elvágyódás a valóságtól a fotorealizmus egyik alapvető jellemzője, hiszen a művészek itt a valóságban található tárgyak, emberek vagy tájak tökéletes ábrázolására törekednek.
A fotorealizmus a 20. század második felében vált népszerűvé, amikor a művészek elkezdték felfedezni a fotóképek által nyújtott lehetőségeket. Az előző évszázadokban a festők általában a saját érzéseiket és interpretációikat közvetítették a képeiken keresztül, de a fotorealizmusban a művészek inkább a valóságot próbálják megjeleníteni.
A fotorealista művészek rendkívül részletesen ábrázolják a tárgyakat, az árnyékokat, a textúrákat és a fényeket. A festmények olyannyira valóságosak, hogy néha még a szemlélődőket is megtéveszthetik. A művészek rendszerint fotókat használnak referenciaként, amelyek alapján készítik el a festményeket.
A fotorealizmusnak több irányzata is létezik. Van, aki az emberi testet, mások pedig a városi tájat vagy a természetet veszik célba. Az egyik legismertebb fotorealisztikus művész Chuck Close, aki portrékat fest hihetetlenül részletesen, olyannyira, hogy azok szinte fotóként hatnak.
A fotorealizmus tehát egy olyan művészeti irányzat, amely az elvágyódást a valóságtól jeleníti meg. A művészek itt a legapróbb részletekig törekszenek a valóság hű ábrázolására, és a képek gyakran megtévesztően valóságos hatást keltenek. A fotorealizmus egy olyan művészeti forma, amely izgalmas és inspiráló lehet mind a művészek, mind a nézők számára.