A minimalizmus a művészetben egy olyan irányzat, amely az egyszerűséget és letisztultságot helyezi előtérbe. Az idő és a múlás ábrázolása a minimalizmusban különleges módon történik, ahol az esztétikai élményt nem annyira az ábrázolt tárgyak, hanem azok elrendezése és a közöttük létrejövő tér alakítja.
Az idő és a múlás ábrázolása a minimalizmusban elsősorban az időbeli dimenziók szűkítésén keresztül valósul meg. A minimalista műalkotásokban gyakran nincsenek részletesen kidolgozott részletek vagy bonyolult kompozíciók. Ehelyett az egyszerű formák és a minimalista eszközök, mint például az ismétlés, a ritmus vagy a szimmetria segítségével teremtenek egy olyan időtlen atmoszférát, amelyben az idő lassabban halad, és a múlás érzete elmosódik.
A minimalista művészeti alkotásokban gyakran visszatérő elem a monotonitás és az ismétlés. Például egy minimalista festményen egyszerű vonalak vagy színek ismétlődése hozhatja létre az idő érzetét. A monotonitás és az ismétlés általában nyugalmat és meditatív hangulatot teremt, amelyben az idő lassabban teltik.
Egy másik módszer az idő és a múlás ábrázolására a minimalizmusban az egyszerűség. Az egyszerűség, vagyis a felesleges részletek kihagyása, lehetőséget ad arra, hogy az idő és a múlás jelentését hangsúlyozzák. Például egy minimalista szobor lehet, hogy csak egyetlen alapvető geometriai forma, például egy kocka vagy egy gömb, amely az időtlenséget és a folytonosságot képviseli.
A minimalizmusban az idő és a múlás ábrázolása tehát nem az ábrázolt tárgyak vagy motívumok sokaságában rejlik, hanem azok elrendezésében és a közöttük létrejövő térben. Az egyszerűség, az ismétlés és a monotonitás segítségével a minimalizmus lehetővé teszi számunkra, hogy elmerüljünk az idő lassú és meditatív áramlásában, és átéljük a múlás érzését a művészet által.