A színdarabok licencelése fontos kérdés a színházi világban. A licenc a szerzői jogi védelem alá eső művek előadására ad engedélyt. Azonban a licencelés során két fő típus különböztethető meg: az egyszeri licencelés és a hosszabb távú licenc.
Az egyszeri licencelés során egy színház vagy produkciós cég engedélyt kér egy adott színdarab egyetlen előadására. Ez a forma gyakran alkalmazott például fesztiválok, rövid távú rendezvények vagy egyszeri előadások esetén. Az egyszeri licencelés lehetőséget ad a színházi cégeknek, hogy egyedi és egyedi előadásokat hozzanak létre, amelyekre csak egyszeri jogot szeretnének szerezni.
A hosszabb távú licencelés viszont hosszabb időszakra szóló engedélyt ad az adott színdarab előadására. Ez általában hónapoktól akár évekig is tarthat, és lehetőséget ad a színházaknak, hogy hosszabb ideig játszhassák a darabot. Ez a forma gyakran alkalmazott például hagyományos vagy ismert darabok esetén, amelyek hosszabb ideig tarthatók műsoron.
A különbség tehát az egyszeri és a hosszabb távú licenc között abban rejlik, hogy az egyszeri licencelés csak egyetlen előadásra szól, míg a hosszabb távú licenc lehetőséget ad a darab hosszabb ideig történő játszására. A licencelési forma kiválasztása a színház vagy a produkciós cég igényeitől és terveitől függ, valamint attól, hogy milyen hosszú ideig szeretnék a darabot műsoron tartani.