A szerzői jog és a védjegy két különböző jogi koncepció, amelyek fontos szerepet játszanak a filmjog területén. Bár mindkettő a szellemi tulajdon védelmét szolgálja, az alkalmazásuk és a védelmi jogok jellege alapján jelentős különbségek vannak közöttük.
A szerzői jog a filmalkotásokban megjelenő kreatív és eredeti elemek védelmét biztosítja. Ez magában foglalja a forgatókönyvet, a szereplők alakítását, a zenei kompozíciókat, a film vágását és más kreatív döntéseket, amelyek meghatározzák a film kifejezési formáját. A szerzői jog a filmalkotóra automatikusan érvényesül, amint a művet létrehozza, és általában életében és még néhány évtizeddel a halála után is fennmarad.
A védjegy viszont a film forgalmazásával és piaci jelenlétével kapcsolatos üzleti érdekeket védi. Ez lehet egy filmcím, egy stúdió vagy produkciós cég neve vagy logója, amely segít megkülönböztetni és azonosítani a filmeket a piacon. A védjegyek regisztrációhoz kötöttek, és a tulajdonosnak el kell végeznie a szükséges eljárásokat az adott országban vagy joghatóságban annak érdekében, hogy jogi védelmet élvezzenek. A védjegyeket általában a filmcég vagy a forgalmazó vállalat birtokolja, és meghatározott időtartamra érvényesek.
Egy másik fontos különbség a szerzői jog és a védjegy között a védelmi jogok jellege. A szerzői jog általában az alkotás teljes egészére vonatkozik, és a jogosult kizárólagos jogokat élvez az alkotás felhasználására, terjesztésére és reprodukciójára. A védjegyek viszont inkább egy bizonyos név, logó vagy jelzés védelmére korlátozódnak, amely az adott filmcéghez vagy márkához kapcsolódik. A védjegy tulajdonosa jogosult arra, hogy megakadályozza másokat abban, hogy ugyanazt vagy hasonló jelzést használjanak a filmekkel kapcsolatban, ami zavarhatja a fogyasztókat.
Összességében tehát a szerzői jog és a védjegy két különböző, de egyaránt fontos jogi koncepció a filmjog területén. A szerzői jog az alkotás kreatív és eredeti elemeit védi, míg a védjegyek az üzleti érdekeket és a filmek azonosítását szolgálják a piacon.