A fotorealizmus egy olyan művészeti irányzat, amely a valóságot lehető legpontosabban igyekszik ábrázolni. A képek elkészítése során a művészek nagy gondot fordítanak a részletekre, a fény-árnyék játékára és a textúrák hiteles megjelenítésére.
A fotorealizmus a 1960-as években alakult ki az Amerikai Egyesült Államokban, és azóta is népszerű művészeti irányzat maradt. Az első fotorealista alkotások a fotók precíz másolatát próbálták megalkotni, de később a művészek elkezdtek kísérletezni a kompozícióval és a téma kiválasztásával.
Az irányzat egyik legismertebb képviselője Chuck Close, aki hatalmas méretű portrékat készített, ahol minden apró részlet látható volt. Close művei rendkívül részletesek és hűen ábrázolják a modell arcát.
A fotorealizmus fejlődése során a művészek elkezdtek elszakadni a fotó tökéletes másolatától, és kísérletezni kezdtek a képekkel. Például Richard Estes városképeken ábrázolta a modern városi életet, míg Audrey Flack a still life műfajban alkotott.
A fotorealizmusnak számos hatása volt a művészeti világra. Az irányzat népszerűsége a 20. század második felében hozzájárult a fotográfia és a művészet kapcsolatának elmélyüléséhez. Emellett a fotorealizmus inspirálta az úgynevezett hiperrealista irányzatot is, amely még nagyobb részletességgel és hitelesebben ábrázolja a valóságot.
Összességében a fotorealizmus egy izgalmas és kreatív művészeti irányzat, amely a valóságot igyekszik ábrázolni a lehető legpontosabban. A művészek különböző módszerekkel és technikákkal kísérleteznek, hogy életre keltse a képeken látható tárgyakat és személyeket. A fotorealizmus továbbra is népszerű irányzat maradt a művészeti világban, és folyamatosan fejlődik és inspirálja a következő generációkat.