A fotorealizmus egy olyan művészeti irányzat, amely a valóság hű ábrázolására törekszik. A fotorealista művészek tökéletesen reprodukálják a látható világot, olyan aprólékos részletekkel, hogy néha még a fotók is megkérdőjelezhetőek lehetnek mellettük.
Azonban a fotorealizmus nem csupán a másolás művészete, hanem a kreativitás kifejező eszköze is. A művészek nem csak a valóságot másolják le, hanem egyéni értelmezést is adnak neki. Ez a másolás és kreativitás egyensúlya teszi igazán érdekessé a fotorealizmust.
A fotorealista művészek képesek a legapróbb részletekig megragadni a valóság esszenciáját, és átültetni azt a vászonra vagy a papírra. A színárnyalatok, a fények és árnyékok tökéletes reprodukciója, valamint a tárgyak textúráinak megjelenítése mind hozzájárulnak a valóság illúziójához.
Azonban a fotorealizmus nem pusztán a leképzés művészete, hanem lehetőséget nyújt a művészeknek arra is, hogy saját érzéseiket és gondolataikat közvetítsék a műveiken keresztül. Az alkotói folyamat során a művészek kreatívan dolgoznak a kompozícióval, a színekkel és a formákkal, hogy kiemeljék a valóság mélyebb értelmét vagy érzelmi üzenetét.
Egy fotorealista alkotás éppen ezért nem csupán egy másolat, hanem egy egyedi művészeti megnyilvánulás is. A művészek olyan kérdéseket vetnek fel, mint például a valóság és képzelet viszonya, vagy az emberi lét és az érzelmek megjelenítése a tárgyakban.
A fotorealizmus tehát nem csupán a másolás művészete, hanem lehetőséget ad a művészeknek a kreatív önkifejezésre is. Ennek eredményeként olyan művek születnek, amelyek megidézik a valóságot, de egyben egyedi értelmezést is adnak neki.