A fotorealizmus egy olyan művészeti irányzat, amely a valósághűséget és a részletgazdagságot helyezi a középpontba. A 20. század második felében alakult ki, és azóta is nagy hatással van a művészeti világra.
A fotorealizmus gyökerei a pop art mozgalomban találhatók, amely a hétköznapi tárgyak és képek ábrázolását helyezte a középpontba. Azonban a fotorealizmus ennél tovább ment, és a valóság tényleges másolatát próbálta megteremteni.
A fotorealista művészek nagy figyelmet fordítanak a részletekre, a fények és árnyékok megjelenítésére, valamint a valóság minden apró részletének pontos ábrázolására. Ehhez gyakran fotókat használnak referenciaként, hogy minél pontosabban reprodukálják a valóságot.
A fotorealizmus népszerűsége a 60-as és 70-es években nőtt meg, amikor a művészeti világban folytak az innovatív és kísérletező irányzatok. A művészek elkezdtek felfedezni új technikákat és eszközöket, amelyek segítségével még tökéletesebben tudták ábrázolni a valóságot.
A fotorealizmus kritikusai gyakran ellentmondásos véleményen vannak az irányzattal kapcsolatban. Egyesek úgy vélik, hogy a fotorealizmus a művészeti alkotások egyszerű másolatát nyújtja, míg mások az irányzat technikai kifinomultságát és a részletek precíz ábrázolását dicsérik.
Azóta a fotorealizmus továbbfejlődött, és új technikák és módszerek jelentek meg az irányzatban. Az alkotók ma már nemcsak hagyományos festészeti eszközöket használnak, hanem digitális technikákat is alkalmaznak, hogy még pontosabb és részletesebb képeket hozzanak létre.
Összességében a fotorealizmus jelentős hatással volt a művészeti világra, és a valóság hű ábrázolására ösztönözte a művészeket. Bár sokat vitatott, az irányzat továbbra is népszerű és inspiráló marad a művészek és a művészetkedvelők számára.