A konceptuális művészet a 20. század második felében jelent meg és a művészi alkotások középpontjába a gondolat, a koncepció helyeződött. A konceptuális művészetben a művészeti alkotás nem csupán a vizuális megjelenésre koncentrál, hanem fontos szerepet kap az előrejelzés és az elemzés.
Az előrejelzés és az elemzés szerepe a konceptuális művészetben a piacon is kiemelkedő. A művész már a kezdetektől fogva tervez, átgondolja az alkotását, és előrejelzéseket tesz a reakciókra, a befogadásra, valamint az alkotás hatására a közönségre. Az elemzés pedig az alkotás utóélete során jelenik meg, amikor a művész értékeli az alkotás reakcióit, hatását és az azt követő folyamatokat.
Az előrejelzés és az elemzés segítségével a konceptuális művész többek között megtervezheti a művészeti piaci stratégiáját is. Az előrejelzések alapján képes meghatározni az alkotás értékét és eladhatóságát, míg az elemzés során felmérheti az alkotás hatását a közönségre és az esetleges változtatásokat, javításokat is elvégezheti.
A konceptuális művészetben az előrejelzés és az elemzés nemcsak a művész számára fontos, hanem a közönség számára is. Az előrejelzések segítségével a közönség bepillantást nyerhet az alkotás mögött rejlő gondolati folyamatokba, míg az elemzés során értékelheti az alkotás hatását és értelmezheti azt.
A konceptuális művészet tehát nemcsak a vizuális megjelenésre fókuszál, hanem az előrejelzés és az elemzés szerepét is hangsúlyozza a piacon. Ezáltal a művész és a közönség egyaránt részt vesznek a műalkotás értelmezésében és a művészeti piaci folyamatokban.