A művészeti kiadványok szerkesztése alapvetően különbözik a hírközlési anyagokétól, amelyek inkább a tájékoztatásra és a hírek közvetítésére összpontosítanak. A művészeti szakcikkek szerkesztése sokkal inkább a kreativitáson és az esztétikai értékeken alapul.
Először is, a művészeti kiadványok szerkesztése gyakran magában foglalja a vizuális elemek hangsúlyosabb használatát. A fotók, illusztrációk, grafikák és egyéb vizuális elemek kreatív módon történő elrendezése segít abban, hogy a művészeti szakcikk vonzóbbá váljon és vizuális élményt nyújtson az olvasóknak.
Másodszor, a művészeti kiadványok szerkesztése lehetővé teszi a szabadabb formázást és elrendezést. Míg a hírközlési anyagok gyakran szigorúbb formai szabályoknak kell megfeleljenek (például címek, bekezdések, alcímek stb.), addig a művészeti szakcikkeknél sokkal inkább figyelmet fordíthatunk a szöveg kreatív elrendezésére, a betűtípusok kiválasztására és a szöveg és képek kombinálására.
Harmadszor, a művészeti kiadványok szerkesztése gyakran személyesebb és egyedi hangvételt igényel. Míg a hírközlési anyagok objektív és tárgyilagos hangnemet követnek, a művészeti szakcikkek lehetőséget adnak a szerzőnek, hogy saját véleményét és érzéseit kifejezze, valamint személyes hangvételt alkalmazzon.
Az utolsó, de nem kevésbé fontos különbség a művészeti kiadványok szerkesztése és a hírközlési anyagok szerkesztése között az időhöz kötöttség. Míg a hírközlési anyagoknak általában gyorsan kell megjelenniük a friss információk közvetítése érdekében, a művészeti kiadványok szerkesztésénél általában több idő áll rendelkezésre a részletek kidolgozására és a tökéletes végeredmény elérésére.
Összességében tehát a művészeti kiadványok szerkesztése szabadabb, kreatívabb és egyéni hangnemet követ, míg a hírközlési anyagok szerkesztése általában gyorsabb és tárgyilagosabb megközelítést igényel.