A Dadaizmus a 20. századi művészet egyik legprovokatívabb és legmeghökkentőbb mozgalma volt. A nevében található „Dada” szó semmilyen értelmet nem hordoz, ami jól jelzi a művészeti irányzat anarchikus és lázadó jellegét.
De miért vált a Dadaizmus a modern művészet provokatív mozgalmává? Az első és legfontosabb ok az volt, hogy a Dadaisták radikálisan elutasították a hagyományos művészeti normákat és értékeket. Felrúgták a konvenciókat, és minden eddiginél szabadabban és kreatívabban fejezték ki magukat.
A Dadaizmusnak az első világháború előtti időszakban voltak előfutárai, akik már akkor szembefordultak a társadalmi és politikai renddel. A háború borzalmai hatására a Dadaisták még inkább megvetették a korabeli társadalmat és kultúrát. A művészetüket az abszurditás, a véletlen és a kaotikus elemek dominálták.
A Dadaizmusban a szó és a kép egyaránt fontos szerepet játszott. Az irányzat művészei gyakran használtak szóvicceket, nonszensz szövegeket és abszurd mondatokat, amelyekkel kifigurázták a nyelvet és a kommunikációt. Ezzel a módszerrel a Dadaisták provokálták és felkavarták a közvéleményt.
A Dadaizmus a vizuális művészet terén is forradalmi változásokat hozott. A művészek kihasználták a technológia és az ipar fejlődését, és új, eddig nem látott anyagokat és technikákat alkalmaztak. A readymade módszerrel hétköznapi tárgyakat emeltek művészi szintre, és ezzel kérdőjelezték meg a művészi alkotás hagyományos fogalmát.
A Dadaizmus provokatív volta és a társadalmi normák megkérdőjelezése miatt sokan ellenségesen fogadták ezt az irányzatot. Azonban éppen ez a provokáció és a lázadás tette a Dadaizmust a modern művészet provokatív mozgalmává. A Dadaisták új utakat nyitottak meg a művészet számára, és inspirációt adtak a későbbi avantgárd művészeti irányzatoknak.