Az előadóművészetek egyik legfontosabb ága a zenei előadóművészet, melynek oktatása hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Azonban a zene oktatásának nemcsak a technikai és művészeti készségek fejlesztése a célja, hanem a hallgatók emocionális fejlődésének támogatása is. A zene terápiás hatása ugyanis számos tanulmányban bizonyítást nyert.
A zene terápiás hatása többek között a stressz csökkentésében, a hangulat javításában és az érzelmi kifejezőkészség fejlesztésében mutatkozik meg. A zenehallgatás vagy a zenét aktívan készítő tevékenységek, mint például az éneklés vagy hangszeres játék, segíthetnek az egyéneknek jobban megérteni és kifejezni az érzelmeiket. Ezen kívül a zene terápiás hatása az önértékelés és a szociális kapcsolatok fejlesztésében is megnyilvánulhat.
Az emocionális fejlődés szempontjából az iskolai zeneoktatás kiemelt szerepet játszik. Az iskolákban folyó zeneoktatás során a diákok nemcsak az alapvető zenei ismereteket sajátíthatják el, hanem felismerhetik és megérthetik az egyes zenei stílusokban rejlő kifejező tartalmakat is. Ezáltal képesek lesznek az érzelmeket és gondolatokat kifejezni azáltal, hogy saját zenei alkotásokat hoznak létre vagy mások műveit interpretálják.
A zenei előadóművészet oktatása tehát nemcsak a művészeti készségek fejlesztését szolgálja, hanem segít az érzelmi és szociális fejlődésben is. Fontos, hogy az oktatás során a diákok lehetőséget kapjanak arra, hogy felfedezzék és kifejezzék a saját érzelmeiket a zenén keresztül. Ezáltal nemcsak a muzikalitásuk fejlődik, hanem az önértékelésük és kommunikációs képességeik is erősödhetnek.
A zenei előadóművészet oktatása tehát kreatív és hatékony módszer lehet az emocionális fejlődés támogatására. Nemcsak a zene terápiás hatását tapasztalhatjuk meg, hanem segíthet a hallgatóknak abban is, hogy jobban megértsék önmagukat és másokat. Ezáltal hozzájárulhat a teljesebb és kiegyensúlyozottabb élet eléréséhez.